A mi kis családunkban mindig is én voltam az akinek be nem áll a szája, aki ismer és/vagy a vlogot is követi az most egyetértően bólogat. Írásban sem volt ez másképp... Eddig! Ugyanis a mai írás, és reményeim szerint még sok-sok további, Kincsem tollából érkezik. Fogadjátok sok szeretettel!
Reggel 7 óra 5 perc van. Az egyre hangosodó madárfütty jelzi a telefonomon, hogy ideje felkelnem. A végtagjaim sajognak a kimaradt edzések, ...
- Kincs, van egy ötletem! Mi lenne, ha elmennénk Pueblába?
- Miért, mi van ott?
- Hááát, ott van a világ legnagyobb piramisa, meg Mexikó legnagyobb vulkánjai, meg...
- Szóval kövek?
- Igen, de állítólag a kaja is szuper, meg az óvárosa is nagyon szép, meg... mondtam már hogy ott van a világ legnagyobb piramisa?
- Oké, jól hangzik, de nem az volt a terv, hogy repülünk egyből Cancúnba?
- Deee, de megnéztem. és Pueblából is megy gép. Csak egy hét, ...
- Szerintem ezek nem tudják, hogy itt chillezni is lehet...
Ez a gondolat fut át az agyamon, amint a két srácot nézem, akik a vízben, tőlem kb 30 méterre küzdenek egy kitesurf vitorlával, de az makacsul újra és újra a tengerben köt ki.
Továbbsiklik a tekintetem, kicsivel mögöttük, a hullámtörők vonalában a víz megmagyarázhatatlanul türkizkék, olyan, amire a székely paraszt bácsi csak annyit mondana, hogy "márpedig ilyen szín nincs".
Kicsivel beljebb, a ...
Queretaroba az út alig egy órás, így már a felszállás után nem sokkal jön az a rész, hogy:
- Apa, fáj a fülem!
- Tudom manó, mindjárt elmúlik. Nemsokára leszállunk.
- Máris?? Dehiszen most szálltunk csak fel.
- Igen, tudom. Ez most egy ilyen rövid út volt.
Komoly arccal (már amilyen komoly arcot egy 5 éves kislány vágni tud) nyugtázza a kapott információt, és a biztonság kedvéért megkérdezi anyától is. Visszafordulok az ablak felé, nézem a ...
- Nézd Kincs, egy igazi iguána!
Kicsit olyan érzés, mintha tegnap lett volna, hogy gyermeki rácsodálkozással és a fenti felkiáltással nyugtáztuk, amint egy kb egy méteres iguána komótosan átcammogott előttünk a járdán.
Pedig nem, az ilyen és ehhez hasonló “első” rácsodálkozások már több mint két hónapja történtek, ennyi ideje hívjuk ugyanis a Banderas-öblöt és Puerto Vallarta környékét az otthonunknak. Ez viszont pár napon belül megváltozik, ...
“ Pedro, amigo mio, ma is konzerv vért iszunk” – ez a klasszikus mondat jut eszembe, ahogy a helyi szupermarket ‘salsa-osztályán’ toporgok lányos zavaromban, olyan salsa szószt keresve, ami nem okoz átmeneti vakságot, ha bőrrel érintkezik.
Már vagy 5 perce tart a kétségbeesett keresgélés, amit csak tovább ront, hogy egy 8 éves forma kislány mellém szökell, és mosolyogva leveszi a polcról azt az üveget, amit én alig fél perce tettem vissza azzal, hogy ...
- Kincsem, nem megyünk el Yelapába, úgysem kell dolgoznod Pünkösd hétfőn? - A kérdés váratlanul ér, főleg, mivel még nem ért le igazán az első korty kávém.
- Csak így?
- Csak így.
- Végülis, miért ne? Menjünk el Yelapába! Lizi, van kedved hajókázni?
Lizi ujjongva rohan kifelé a szobájából.
- Miii?? Hajókázni?? DEEEE!! Menjüüüünk!
Akkor ez eldőlt. Megyünk Yelapába.
Ezután családilag megegyezünk, hogy csak semmi túlgondolás, ...
